Vajon miért találta vonzónak a magány gondolatát? Nem akart magányt. A Földet akarta, az emberekkel telezsúfolt Városok melegét és közösségét.
Nem tudta odaképzelni magát. Megpróbálta felidézni New Yorkot a maga zajával és hömpölygő tömegével, de nem tudott elszakadni a Solaria csendes, hűvös széltől átjárt felszínétől.
Önkéntelenül is egyre közelebb húzódott Gladiához, és csak akkor vette észre a nő meglepett arckifejezését, amikor már csak fél méter választotta el tőle.
– Bocsásson meg, kérem! – szabadkozott, és távolabb ment tőle.
– Semmi baj – suttogta Gladia. – Van kedve erre menni? Lehet, hogy tetszenének a virágágyások.
Arra a részre, ahová Gladia mutatott, nem sütött oda a nap. Baley némán követte.
– Az év későbbi szakaszában – folytatta Gladia – gyönyörű lesz. Ha meleg van,
