Paul mélyet lélegzett, úrrá lett a reszketésén.
– Ha egyet kiáltok, másodperceken belül berohannak a szolgák, és te fogsz meghalni!
– A szolgákat feltartóztatja az anyád, aki ott őrködik az ajtó előtt. Bízhatsz benne. Az anyád túlélte ezt a próbát. Most rajtad a sor. Tekintsd megtiszteltetésnek! Ritkán teszünk ki ennek fiúgyermeket.
A kíváncsiság elviselhetővé tette Paul félelmét. Érezte hangjából, hogy az öregasszony igazat mond, semmi kétség. Ha az anyja odakint őrködik… ha ez valóban próba… És így vagy úgy, de tudta, hogy csapdába ejtette a kéz a nyakánál, a gom-dzsabbar. Emlékezetébe idézte a félelem elleni litániát, amelyre az anyja tanította meg a Bene Gesserit rituáléjából.
Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet.
