FALLON KINYITJA A SZEMÉT, és pislog. Nem tudja, hol van.
Fehér szoba, fehér ágynemű. Az ő ágyneműje kék, és nem ilyen magas az ágya. A behúzott sötétítőfüggöny miatt nem tudja megállapítani, hogy nappal van-e vagy éjszaka.
De egy cső lóg a karjából.
Infúzió. Kórházban van.
Megmozgatja a kezét és a lábát, és megkönnyebbülten felsóhajt. Minden működik.
Az az utolsó emléke, hogy a Belmontban van, tanít, és amikor sikoltozást hall, kimegy a folyosóra, hogy kiderítse, mi történt.
Utána semmi.
Megnyomja az ágy melletti gombot, és egy perccel később felbukkan egy fiatal, mosolygós nő. Mintha nem is a kórházban lennének, hanem egy fodrászüzletben.
– Üdv! – A névtábláján az áll, hogy TAMMY. – Hogy érzi magát?
– Miért…?
Fallonnak reszelős a hangja. A nővér gyorsan hoz egy kis vizet, és ő t
