4
883 Words
4
EGÉSZEN TEGNAPIG Zach egy kis seggfej volt Teddy számára, aki fennhangon elégedetlenkedett, hogy óra közben nem lehet nála a telefonja. Mindig a terem közepén ült, mindig vigyorgott, és alig várta, hogy poénkodhasson, rosszmájú megjegyzést tehessen, vagy akárhogy is, de felhívja magára a figyelmet.
A szülőkkel való találkozás után még kevesebbet gondolt róla. Apuci meg fogja védeni, a gyerek legalábbis azt hiszi.
– Ma újítunk – közli az osztállyal, amivel azonnal felkelti az érdeklődésüket. – Arra gondoltam, hogy ti választhatjátok ki a következő kötelezőt.
Színpadias mozdulattal feltolja a tábla előtt lógó vetítővásznat. A tanárok többségével ellentétben nem hajlandó lemondani a hagyományos tábláról, sem az írásvetítőről. Nem használja az okostáblát.
Két könyv címét írta fel. Ad a diákoknak egy kis időt, hogy elolvassák. Néhányan leírják a címeket, mások csak néznek ki a fejükből. Talán kicsit összezavarodtak a választás lehetőségétől.
– Na, bármi hozzászólás?
Hárman felteszik a kezüket. Mindig ők jelentkeznek. Teddy rámutat a legszelídebbre.
– Connor – szólítja fel. – Te melyiket választanád?
– A Moby Dicket.
Néhányan elmosolyodnak. A telefonjuk nélkül is rájönnek, hogy a Moby d**k valószínűleg sokkal könnyebb és rövidebb, mint a másik olvasmány.
És jól gondolják.
Két diák még mindig jelentkezik, de a tanár nem néz rájuk. Körbepásztáz a teremben, és a tekintete megállapodik a hátsó soron. A Láthatatlanok. Így nevezi azokat a diákokat, akik megpróbálnak eltűnni.
– Katherine.
A lány felkapja a fejét. Az asztallapot bámulta.
– Neked mi a véleményed?
Katherine a táblára néz. Eddig valószínűleg egész máshol járt. Apró lány, szőke haja és hófehér bőre van, szinte áttetsző.
– Hát, izé – mondja.
– Izé?
– Elnézést! Úgy értem, hogy nincs véleményem.
Katherine-nek soha nincs véleménye semmiről. Teddy egyenesen a szemébe néz, és a lány végül elfordítja a fejét.
Végül lecsap Zachre, aki az előtte ülő lány lábát bámulja.
– Neked mi a véleményed a könyvekről?
A fiú felpillant, és a legkevésbé sem tűnik meglepettnek.
– Biztosra veszem, hogy mind a kettő nagyszerű – feleli mosolyogva.
Az egyik lány kuncog.
– De ha választanom kellene, akkor azt hiszem, a Moby Dicket választanám – folytatja Zach. – Szerintem az aktuálisabb, mivel a környezetvédelem nagyon fontos. Különösen az óceánok védelme.
Néhányan tapsolnak, mások grimaszolnak.
A többség nem akarja elolvasni Charles Dickens regényét, A puszta házat, és jogosan, mivel az kétszer olyan hosszú, mint a Moby d**k.
– Köszönöm, Zach. Még valaki?
Senki sem jelentkezik.
Tökéletes. Teddy pontosan erre számított.
* * *
A TANÁRI AZ ELSŐ EMELETEN van, távol az osztálytermektől, és azoknál kényelmesebb is. Puha fotelek és kanapék, valódi tányérok és csészék, ingyenkaja és -kávé. Teddy minden szünetben idejön, de nem a társaság miatt. Csak itt jut hozzá a kedvenc kávéjához, a Prime Boldhoz.
A délutáni szünetben tele van a tanári, és a kávéfőzők előtt sor áll. Állandó beszédtéma, hogy kevés a két gép.
Teddy odabiccent Franknek, és rámosolyog. Frank focizott egyetem alatt, és most matekot tanít. Nagyon fiatal, komolyan veszi a munkáját, a kávéját és a hitét. Egyszer már figyelmeztették, hogy ne beszéljen a hitéről az iskolában.
– Már mindegyiket kipróbáltam – mondja a kávékapszulákkal teli polcra mutatva. – És mindig az Ethiopian Roastot választom. Nem túl erős, de nem is túl gyenge. Ugye érted, mire gondolok?
– Igen, értem – feleli Teddy.
– És helyes támogatni az etiópokat. Segítenünk kell a szegényeknek.
Valaki túlharsogja a beszélgetést.
– Tényleg elfogyott a Gold Roast?
A kollégájuk háborog. A középkorú Mindy mindig ilyen temperamentumos, kávéval vagy a nélkül.
– Az nem lehet, hogy elfogyott – morogja a szekrényeket nyitogatva.
Az egyik tanár segít neki a keresésben.
Crutcher odalép az egyik géphez, és elkészíti a Prime Boldját.
– Ma már voltam idefent, és esküszöm, hogy még láttam belőle fél dobozzal – dohog Mindy a szekrényajtókat csapkodva.
– Talán azóta elfogyott – jegyzi meg valaki.
– Az kizárt dolog. Lehetetlen.
Teddy kávéja elkészül, amikor Mindy kijelenti, hogy a Gold Roastot biztosan ellopták.
– Bárki bejöhet ide – mondja. – Volt már rá példa.
Igaza lehet. Az elmúlt évek során történt néhány lopás, és nem minden esetben találták meg a tettest. De kávét még sosem loptak.
Teddyt leszámítva, bár a lopás talán túl erős kifejezés. Néhány alkalommal becsúsztatott pár kapszulát a zsebébe, hogy később felhasználhassa a tanáriban. Főleg ott.
Mindy azonban nem erről beszél. Ő azt állítja, hogy valaki nagy tételben lopja a kávét. Legalább kétszer átnézi a szekrényeket, azután pufogva kimegy.
Crutcher mosolyogva kortyolja a feketét. Egy kis izgalom mindig feldobja a napot.
– Biztosan történt valami az óráján – jegyzi meg Frank, és elkészíti az Ethiopian Roastot. – Talán pimaszkodott vele valamelyik kölyök.
Mielőtt Teddy válaszolhatna, Sonia Benjamin lép be. Felmarkol egy Slim Roastot, és rájuk mosolyog.
– Hogy vagytok? – kérdezi.
– Én jól vagyok – feleli Frank.
– Remekül – válaszolja Teddy.
– Helyes, helyes. Csodás napunk van, igaz?
A mosolya ugyanolyan hamisnak látszik, mint az édesítőszer, amit a kávéjába tesz. Ahogy kavarja, a kanál csilingelve a csésze falának koccan.
– Bizony – feleli Frank –, szép az idő.
Sonia megint rájuk villantja a mosolyát.
– Csoda szép.
Azzal kisétál. Ma egy beteges árnyalatú sárga ruha van rajta, de Teddynek nem ez jár a fejében, hanem az, hogy milyen önelégült arccal járkál folyton.
Frank megcsóválja a fejét.
– Nos, szerintem valaki tett valamit a kávéjába.
– Lehet – mondja Crutcher.
Frank téved. Senki sem tett semmit Sonia kávéjába. Legalábbis nem ma. De Teddy korábban már tett ilyet.
- Writer
