A saját érdekedben

5

5

TEDDY SOKAT TÖPRENG, hogyan fogják lebonyolítani a szavazást. Az egyszerű kézfelemelés is megfordul a fejében, és tetszik neki az ötlet, mivel a diákok így látják, hogy a társaik mit választanak.

A hátránya, hogy befolyásolhatja a szavazás eredményét. A gyerekek többsége hajlamos az utánzásra, ezért az utolsó pillanatban meggondolhatják magukat attól függően, mit választ, akit csodálnak. Két lehetőségnél ennek elég kicsi az esélye, de előfordulhat.

Vagyis a szavazásnak titkosnak kell lennie.

Azzal tölti az estét, hogy elkészíti a szavazócédulákat, és teát iszik. Ez nem tejes nap, azt különleges alkalmakra tartogatja. Ha túl sokat fogyaszt, órákon keresztül fog görnyedni a vécén.

De ma este nem. A dolgozószobájában ül a hatalmas, üres házában, és mindent elkövet, hogy ne gondoljon a feleségére.

Nem és nem. Nem.

Csak azért sem gondol Allisonra. Még e-mailt olvasni is jobb. Kényszeríti magát, hogy ne piszkálja a körömágyát, és megnyitja a levelezőt. Az e-mailek unalmasak, kiszámíthatóak, és könnyű megválaszolni őket. Ellentétben a feleségével.

Hébe-hóba kap egy érdekes levelet. Ma este rámosolyog a szerencse.

Egy régi diákja írt, akit nem lett volna szabad felvenni a Belmontba. Rémes csaj volt, nem hallgatott senkire, nem vett részt az órai munkában, és ha mégis kinyitotta a száját, kiderült, milyen egy arrogáns sznob. Fallon Knight százszor rosszabb volt, mint Zach Ward. Viszont nála jobb dolgozatokat senki sem írt, mindenben kiválóan teljesített a gimnáziumi évek alatt. Teddy kénytelen volt ötösre osztályozni, de szigorúan csak ötös alát adott neki.

Az univerzum azonban mindig megtalálja a módját, hogy igazságot tegyen. Fallon számára ez a pillanat akkor jött el, amikor megkérte az irodalomtanárát, hogy írjon neki ajánlólevelet.

Teddy ezt a legnagyobb örömmel tette.

Részletesen beszámolt Fallon hozzáállásáról, az órai munkájáról, és arról is, hogy különlegesnek hiszi magát.

Azt is megemlítette – sőt talán részletesen ki is fejtette –, hogy véleménye szerint a diák csalt. A lány mindent elnyert, amit megpályázott. Ki lesz a diákönkormányzat vezetője? Fallon Knight. Ki fogja képviselni a tanárok és szülők szövetségében a diákokat? Fallon Knight. Ki képviseli az iskolát a nyári szemináriumon? Fallon Knight.

Gyanús volt a dolog. Talán a szülei segítségével befolyásolta a választást, és Teddy számára ez egyet jelentett a csalással. Ezért ezt írta a levélbe.

A tanárok többsége a diákoknak szokta odaadni az ajánlólevelet, Crutcher azonban mindig a címzettnek küldi el. Így Fallon ajánlólevele eljutott minden egyetemre és főiskolára, ahová jelentkezett.

Sehová sem vették fel, és a tanára pontosan erre számított.

A csalásnak az az íratlan szabálya, hogy az embernek legyen egy kis bűntudata. Nem számít, mennyire gazdag az adott diák. Senki sem áshatja alá az iskola jó hírét.

Egy év elteltével Fallon rájött, hogy mi történt, de addigra már késő volt. Még a szülei pénze sem segített rajta. Most egy állami főiskolára jár, és nem is a legjobbra.

A mai napig Teddyt okolja a problémáiért.

Megint én vagyok az. Csak emlékeztetni szeretném, hogy mekkora seggfej maga. Emlékszik arra a dolgozatra, amit az Érik a gyümölcsről írtam? Ötös alát adott rá. Ugyanazt a dolgozatot adtam be a főiskolán irodalomszemináriumon, és ötöst kaptam. Jó érzéssel tölt el, hogy vannak még becsületes tanárok.

Teddy kétszer is elolvassa a levelet. Fallon minden alkalommal mosolyt csal az arcára.

* * *

A DIÁKOK péntekenként mindig nyugtalanok. Vissza akarják kapni a telefonjukat, hogy megbeszélhessék a hétvégi programot a barátaikkal, és alig várják, hogy véget érjen a tanítás.

De sajnálatos módon még egy órán keresztül Teddy markában vannak.

A tanár ma különösen jól néz ki. A legszebb zakóját vette fel új inggel, a nadrágja élével még az üveget is el lehetne vágni. Viszont nem borotválkozott, mert a borosta az imázsa részét képezi.

– Remélem, mindenki elgondolkodott azon, hogy melyik könyvet szeretné elolvasni – mondja, és a táblára mutat. – Van esetleg valakinek megjegyzése a szavazás előtt?

Körbehordozza a tekintetét a teremben. Senki sem teszi fel a kezét.

– Akkor lássunk hozzá! – folytatja. – A szavazólapokat már kiosztottam. Karikázzátok be azt a könyvet, amelyiket el akarjátok olvasni! Miután végeztetek, hajtsátok össze a lapot, én pedig összeszedem.

Hozott magával egy tálat kifejezetten a szavazáshoz. A kézzel készített agyagtálon sötétkék máz csillog, és aranyozott a pereme. Nászajándékba kapták tizenhárom évvel ezelőtt. Ez Allison egyik kedvence. Teddy úgy emeli fel, mint valami egyszerű műanyag edényt.

Körbejár a teremben, és minden diák elé odatartja a tálat. Néhányan csak félbehajtották a lapot, mások háromba, négybe vagy ötbe. Mindenki szavaz, még a Láthatatlanok is.

Miután összegyűjtötte a szavazatokat, visszamegy az asztalához. Összekeveri a lapokat, és leteszi a tálat.

– Együtt fogjuk megszámolni – közli az osztályra mosolyogva.

A gyerekek meglepett arcot vágnak, mintha arra számítottak volna, hogy egyedül akarja. A váratlanság néha jó.

Kihajtogatja az első szavazólapot.

– Az első szavazatot a Moby d**k kapta.

Egyesével végignézi a lapokat, és strigulázza a táblán, hogy mindenki lássa. Minél közelebb jutnak a végeredményhez, a diákok annál jobban figyelnek. A szemükön látja. Nincsenek üveges és álmos tekintetek. Izgatottak és érdeklődőek, és egyre tapinthatóbbá válik a teremben a feszültség.

A közös szavazatszámlálás Teddy egyik legjobb ötlete volt. Talán élete legjobb ötlete.

– Már csak három van hátra – mondja csillogó szemmel, ahogy kinyitja a lapot. – A puszta ház.

Néhány diák hangosan felnyög.

Teddy húz egy strigulát, és a következő lapért nyúl.

– És az utolsó előtti szavazatot… A puszta ház kapta.

Ha volt is diák, aki eddig nem figyelt, most az is biztosan felé fordul.

– Az utolsó szavazat következik.

Olyan lassan hajtogatja ki a lapot, amennyire csak tudja. A gyerekek meglepetten veszik tudomásul, hogy ilyen szoros a verseny, és jogosan.

Mert hazugság az egész.

Valójában az osztály túlnyomó többsége a Moby Dickre szavazott. Ez a várt eredmény, de abban nincs semmi izgalom. Egy kis drámával mindig le lehet kötni a diákok figyelmét. Teddynek nem okoz gondot, hogy az izgalom érdekében meghamisítsa a szavazás eredményét.

A teremben ülő diákokkal ellentétben ő nem részesült jó oktatásban. Valójában nem is lehetett oktatásnak nevezni. Senki sem mondta el neki, hogy a jó és a rossz néha nem az, aminek látszik. Erre egyedül kellett rájönnie. Azt is egyedül kellett megtanulnia, hogy a hazugság nem lehetőség, hanem kényszerűség.

A táblához lép, és strigulát húz a Moby d**k mellé.

A diákok megkönnyebbülten felsóhajtanak.

– Meghoztátok a döntést – közli. – Jó hétvégét!

Felmarkolják a telefonjukat, és távoznak, ő pedig odaszól Zachnek.

– Itt maradnál még néhány percre?

A fiú bólint, és a telefonját nézi, miközben a többiek kimennek. A tanár csak akkor szólal meg, amikor a terem kiürült.

– Gondolkodtam egy kicsit a legutóbbi dolgozatodon.

Zach hallgat. Nem vigyorog, még csak el sem mosolyodik, ami mindenképpen mellette szól.

– Úgy döntöttem, adok egy pluszfeladatot, hogy javíthass – folytatja Teddy.

– Köszönöm. Igazán hálás vagyok érte.

– Szeretném, ha elolvasnád azt a könyvet, amit az osztály nem választott, és írnál róla.

Hátradől a széken, és összekulcsolja a kezét a tarkója mögött.

– Azt akarja, hogy olvassam el A puszta házat?

– Pontosan ezt akarom. És egy hét múlva kell leadnod a dolgozatot.

Zachnek leesik az álla, és egy pillanatra úgy tűnik, vitatkozni fog, de végül jobb belátásra tér.

– Hát… oké. Meg tudom csinálni.

– Persze hogy meg tudod.

A gyerek kissé kábultan megy ki a teremből. Megírja a házit, mert nincs más választása.

Talán ebből tanul majd, és legközelebb nem fogja megkérni a szüleit, hogy hozzák helyre az általa elkövetett hibát.