6
838 Words
6
SONIA BENJAMIN VÉGIGMEGY a folyosón, és közben minden diákra rámosolyog. Akik nem a telefonjukat bámulják, visszamosolyognak rá vagy integetnek neki.
– Jó reggelt, Mrs. B.!
– Jó reggelt!
A tanárnő mosolya meleg és őszinte. A gyerekek Mrs. B.-nek szólítják.
– Hogy vagy, Connor?
– Szuperül.
Connor után Celeste, Noah, Patrick, Leigh és Simone következik. Sonia az iskola valamennyi diákjának tudja a nevét.
Tíz év. Tíz éve tanít a Belmontban. Pontosabban kilenc éve, tizenegy hónapja és tizennyolc napja. Két hét múlva lesz a tizedik évfordulója.
Tudja, hogy a vezetőség szervez valamit az alkalomra, mert így szokás. Egy soirée-t. Nagyon tetszik neki a szó. Remek a hangzása. Hetek óta odafigyel az étrendjére, mert azt reméli, belefér majd a piros ruhájába, ami évek óta nem megy rá. Ez a következménye, ha az ember olyan iskolában dolgozik, mint a Belmont, ahol az étel nem pusztán jó, hanem kifejezetten finom. Még az igazgató is a menzán eszik, pedig mehetne máshová is, de ezt választja.
Már csak tizenegy nap. Addig kibírja répán és salátán.
Hétfő van, az iskola zsong. A hétvégék különös hatással vannak a diákokra. A gyerekek fele legszívesebben még otthon lenne, a másik fele pedig bárhol lenne, csak nem otthon. Sonia éberen figyel, hátha megpillant valakit, aki érzelmileg labilisnak tűnik.
A jelző csengetés a diákok értésére adja, hogy négy perc múlva kezdődik az óra. Ennyi idejük van bemenni a termükbe. Létrehoztak egy bizottságot, aminek az volt a feladata, hogy kiszámolja, mennyi időre van szükségük a diákoknak, és négy percet állapított meg. Sonia nem bizottsági tag, ezért nem szólt, de ostobaságnak tartotta a négy percet. Az ötperces figyelmeztetés tökéletesen működött.
– Mrs. B.!
Megfordul, és megpillantja Zachet, aki sietős léptekkel közeledik felé.
– Jó reggelt, Zach!
– Jó reggelt! Örülök, hogy látom. Mindenképpen meg akartam keresni a tanárnőt.
– Igazán? Miért?
– A cikk miatt.
– Péntek a határidő.
– Tudom. Pontosan ez a probléma.
A nő arcáról lefagy a mosoly.
A Belmonti Harsona minden hónap második szerdáján jelenik meg online. Sonia az iskolaújság felelős szerkesztője, ezért neki kell gondoskodnia az időben való megjelenésről. És mióta ő a felelős szerkesztő, a lap még sohasem késett.
– Zach, ha nem adod le pénteken a cikket, nem marad időnk a szerkesztésre.
– Tudom.
Sonia vár.
– Az a helyzet, hogy nem tudom megírni péntekre – magyarázza a fiú.
A tanárnő a fejét csóválja, mintha meg sem hallotta volna.
– Nagyon sajnálom – szabadkozik Zach. – Az a helyzet, hogy pénteken le kell adnom egy dolgozatot Mr. Crutchernek, és mindkettő nem megy.
– Ez nem jellemző rád – feleli Mrs. B. lebiggyesztett ajkakkal. – Úgy hangzik, mintha nem tudnád megfelelően beosztani az idődet.
– Esküszöm, hogy nem erről van szó. Mr. Crutcher néhány nappal ezelőtt adta ki a feladatot. Ez tulajdonképpen pluszkredit, és a félévi jegyem múlik rajta.
Sonia legszívesebben megjegyzést tenne Teddy Crutcherre és a tanítási módszereire, de inkább hallgat és az órájára néz. Ha nem fejezik be a beszélgetést, mind a ketten el fognak késni.
– Gyere be hozzám órák után! Majd akkor megbeszéljük.
Zach bólint, és elszalad. Menet közben szinte minden második diáknak odainteget a folyosón, akik visszaintegetnek neki. Ezt a srácot nem lehet nem szeretni. Az a fajta diák, akinek mindenki segíteni akar.
Mrs. Benjamin bemegy a termébe. A diákok már a helyükön ülnek, és várnak. Amikor becsukja az ajtót, megszólal a csengő. Mivel a gyerekek óra közben nem szórakozhatnak a telefonjukkal, a tanárnőt bámulják, akár egy kosárnyi tanácstalan kölyökkutya a gazdájuk következő parancsára várva.
Szerencsére Sonia azért van itt, hogy terelgesse őket.
* * *
AZ ELSŐ ADANDÓ ALKALOMMAL SMS-ezik a Harsona diákszerkesztőjének, hogy Zach cikke valószínűleg nem fog időben elkészülni, és talán másik anyagra lesz szükségük, hogy kitöltsék az üres helyet.
Courtney kétségbeesik a hírtől, ami tökéletesen érthető.
De már nincs idő újat íratni!
Ne aggódj, összehozzuk. Mindig megoldjuk.
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Courtney felkiáltójelei kitöltik a teljes üzenetet. Harmadikba jár, amit a diákok „az utolsó esély” évének neveznek. Ez az utolsó esély, hogy feljavítsák az átlagukat. Az utolsó esély, hogy letudják a tanórán kívüli tevékenységeket, amit az egyetemek megkövetelnek. A továbbtanulás szempontjából a harmadik év olyan, mint egy kukta, és nemcsak a diákok érzik így, hanem a szülők is.
A szülők sok pénzt költenek arra, hogy a gyerekük a Belmontba járjon, és cserébe elvárnak valamit. Nem csupán jó egyetemet, hanem kiválót. Az ország, vagy legalábbis a nyugati part legjobb felsőoktatási intézményei a cél: a Berkeley, a Stanford és a UCLA. Egy jó nevű egyetem, ahol kiterjedt kapcsolatrendszert szerezve megalapozzák a jövőjüket.
Ez nagyon kimerítő, és a felvételibotrány óta még tovább romlott a helyzet. Sonia pontosan azért haragszik Teddyre, mert éppen ebben az időszakban ad pluszfeladatot a diákjainak.
Sohasem szól bele a kollégái tanítási módszereibe. Nem vagyunk egyformák, ahogy mondani szokta. De ebben az esetben úgy dönt, közbe kell avatkoznia, és hangot kell adnia a véleményének, még akkor is, ha Teddyről van szó. Ez a kötelessége, mivel a gyerekek óriási nyomásnak vannak kitéve.
A harmadik évfolyamon mindig a teljes kimerülés szélén álló diákokra vadászik. Már többször is volt ilyen. Néha még a tanárokkal is.
Sőt egy alkalommal az igazgatóval is.
- Writer
