8
419 Words
8
SONIA EGYENESEN visszamegy a tantermébe, és előveszi a stresszlabdáját. A férjétől kapta egyszer karácsonyra, aki azt mondta, ezzel leküzdheti a pufogását. A férje pufogásnak nevezi, amikor felbosszantja magát.
Addig túráztatod magad, hogy megint pufogni fogsz.
A férje tréfának szánta az ajándékot, de ő egyáltalán nem találta viccesnek. Gyűlölte a pufogás szót, és azt is, ahogy a férje kimondta, pedig az ostoba labda, amin egy sárga mosolygó arc virít, hasznosnak bizonyult.
Két kézzel megmarkolja, és gyúrni kezdi az ujjaival, hogy megszabaduljon a haragtól és a kétségbeeséstől.
Teddy miatt érzi így magát. Nem mindig miatta kerül ilyen állapotba, de ma igen. A legjobbat akarja Zachnek. Talán ezt a kollégája is tudja, vagy nem, de azt választotta, ami neki a legjobb.
Sonia egyre erősebben gyúrja a labdát, és közben azon töpreng, hogy el tudnak-e ezek szakadni, és ha igen, vajon mi lehet bennük. Biztosan valami ragacsos és gusztustalan. Talán rákeres a neten, miután megnyugszik. De addig is folytatja a gyúrást.
* * *
ZACH AZ UTOLSÓ ÓRA UTÁN kopogtat be hozzá. Addigra már lehiggadt, ami jó, mert nem a fiú tehet arról, hogy az irodalomtanár mekkora seggfej.
– Ülj le! – mondja Sonia a padok felé intve.
A diák leül, a tanárnő pedig mellé.
– Nagyon sajnálom, hogy így alakult – szabadkozik a gyerek, és leteszi a hátizsákját a padlóra. – Már egy csomó jegyzetet készítettem a cikkhez, és tudom, hogy rohamosan közeledik a megemlékezés időpontja. Mit gondol, valaki más…?
– Ne is folytasd! – vág a szavába Mrs. B. felemelt kézzel. – Azt hiszem, találtam egy megoldást.
Zachnek felcsillan a szeme. Helyes kölyök, és kellemes a kisugárzása. Ezért is olyan népszerű.
– Igazán? – kérdezi.
– Hétfőre meg tudod írni a cikket?
– Aha – vágja rá gondolkodás nélkül. – Úgy értem, igen. Azt hiszem, meg tudom csinálni. De mi lesz a szerkesztéssel?
Sonia magára bök.
– Majd én megcsinálom.
– A tanárnő? De ezt igazán nem várhatom el…
– Ugyan, kérlek! Nekem ez nem jelent gondot, az viszont nagyon bántana, ha nem jelenne meg a cikked a Harsonában. Te is tudod, milyen fontos ez az ünnepség.
Zach bólint, és egy barna hajtincs hullik a szemébe.
– Tudom.
Mindenki tudja.
– Akkor megbeszéltük – közli Sonia.
– Köszönöm. Őszintén hálás vagyok magának, Mrs. B.
– Szóra sem érdemes.
A diák elmosolyodik.
Sonia ír Courtney-nak, hogy minden rendben lesz.
Beszéltem Zachkel. Megírja a cikket.
Maga egyszerűen csodálatos!
Courtney válasza mosolyt csal az arcára, a stresszlabdát a felső fiókba teszi. Már nincs rá szüksége, mert a probléma megoldódott.
És ezt magának köszönheti.
- Writer
