11
TEDDY HÓNAPOKKAL EZELŐTT elkezdte írni az ünnepi beszédét. Már nyáron, amint megtudta, hogy ő kapja az Év tanára díjat. Azóta minden reggel átnézte, és belejavított. Eddig háromszor írta át az elejétől a végéig.
Tavaly Gabriel Steinnek ítélték a díjat, és borzalmas beszédet tartott. Túl hosszú volt, és túl szomorú. Mindenből túl sok volt benne. Az a szerencsétlen még el is bőgte magát.
Teddy elhatározta, hogy nem esik ugyanabba a hibába.
Ma reggel úgy gondolja, hogy a beszéd jól halad. Hangzatos, mégsem terjengős. Együttérző, mégsem búskomor. És ami a legfontosabb: jelentőségteljesen hangzik. Ennek így is kell lennie, hiszen felelősséggel tartozik a diákjai és az iskola iránt. A szavainak súlya van, és ezt komolyan veszi.
Kimegy, és mélyen beszívja a friss levegőt. A gyönyörű őszi
