11. FEJEZET2012
Először a csattanást hallottam. Aztán a dühtől felerősödő hangokat ott, ahol mindenki halkan jár és suttogva beszél. Hosszú, éles csikorgás hallatszott, mintha egy szék fémlábait húzták volna a folyosó linóleumpadlóján. Aztán egy hangos puffanás és törés hangja zavarta meg a csendet, nem tudtam, mi lehet az.
Egy pillanatra megtorpantam, majd felgyorsultam, és a zaj felé siettem, még akkor is, ha a józan ész azt súgta, hogy az ellenkező irányba kellene mennem. Befordultam a sarkon, és olyan hirtelen álltam meg, hogy majdnem megbotlottam a saját lendületemtől. Néhány pillanatba telt, amíg feldolgoztam, amit láttam, mert az egész annyira valószínűtlennek és helytelennek tűnt. Olyan volt, mint egy jelenet egy filmből. Egy erőszakos filmből.
Két műanyag szék, amely rendszerin
