15. FEJEZETChloe
Visszadőltem a repülőgép ülésére, és vártam, hogy a szívem ne tomboljon úgy, mintha mindjárt kirobbanna a mellkasomból. Szaporán vettem a levegőt, amikor elfordultam, hogy Hope feje fölött Ryan szemébe nézzek. Szerencsénk volt, hogy elértük a járatot, amit az én hibámból kis híján lekéstünk. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy sikerült félreolvasnom a beszállókártyán a kapu számát, és teljesen rossz irányba indultunk miattam, miközben már csak percek voltak hátra a kapu bezárásáig.
– Még mindig úgy érzed, hogy nincs szükséged szemüvegre? – kötekedett Ryan, és szemmel láthatóan megkönnyebbülve ült le az ülésére.
Elmosolyodtam, mert azt hitte, hogy egyszerű tévedésről van szó, nem akartam elrontani a nyaralásunk kezdetét azzal, hogy elmondom, a jobb szememmel egyre többsz
