– Szerintem csak a terhes nő hormonjainak kéne így hatniuk – jegyeztem meg.
Többszöri orrfújással, majd a szemem törlésével kimerítettem Maddie zsebkendős dobozát. A szemetesbe dobott papír zsebkendőn éktelenkedő fekete foltok elárulták, hogy nagyon kevés maradt a szempillafestékből, amit aznap reggel kentem fel. Nem kellett belenéznem a kézmosó felett elhelyezett kis tükörbe, hogy tudjam, az arcom vörös és foltos, a szemem pedig duzzadt. A sírás sosem állt jól nekem.
– Annyira sajnálom, Ryan! Fogalmam sincs, miért reagáltam így. Ez nagyon nem volt profi.
Lenéztem a lábamra, így nem láttam az együttérzést a szemében, de a hangjából mégis kihallottam.
– Éppen ez az, ami miatt maga a legmegfelelőbb ember arra, hogy Maddie-vel legyen. – Lassan felemeltem a fejem. – Mert nem profi.
Megráz
