Stere hirtelen meleg fuvallatot érzett a tarkóján. Megfordult, és az előtte elterülő sötétség felé irányította a lámpáját, de nem látott semmit. Épp csak hogy visszafordult a munkájához, mikor ismét érzett valamit – ezúttal egy puha érintést a könyökénél.
– Hé! – kiáltott fel.
Szíve hevesen kalapált. Még itt is, ahol volt elég oxigén, néhány percenként meg kellett állnia levegő után kapkodva, és le kellett törölnie a szemébe csorgó izzadságot.
– Mi a baj? – kérdezte tőle Nicu.
– Semmi – felelte Stere, és megvilágította a körülötte elterülő falakat, egyik végétől a másikig. Megpillantott egy oldalsó tárnába nyíló ajtót, és elindult az átjáró felé. A tárna sötétjében mozgást vélt felfedezni – rövidet, akár egy gondolat (vagy egy pislogás). Megállt, és a többiek felé fordult, de azok nem
