„LIKE MEMORIES IN COLD DECAY
TRANSMISSIONS ECHOING AWAY
FAR FROM THE WORLD OF YOU AND I
WHERE OCEANS BLEED INTO THE SKY”
LINKIN PARK – The Catalyst
Hajnali negyed négykor adtam fel – nem jött álom a szememre, úgyhogy kiosontam a konyhába pár falatért. Csakhogy nem voltam egyedül.
– Nem baj, ugye? – suttogta Annette.
A hűtő fénye ráesett az arcára; szőke haja a szemébe hullt, csinos hálóingben, meztelen talppal álldogált a konyhában. Mélyvízbe dobtuk: valószínűleg ő sem tudott aludni attól, amit délután óta lenyomtunk a torkán, a részletes jóslattól kezdve addig, hogy egy Kendra nevű őrült tűzboszorkány felénk tart, és csak akkor mehetünk elé, ha Jeremy azt mondja.
– Gyere velem! – kértem, a kamraajtóhoz lépve. – Úgy érzem, a fél életemet az alagsorban töltöm.
– Fent is megcsinálha
