HUSZONEGYEDIK FEJEZETHayes
Csörög a telefonom, a refrén kellős közepén szakítja meg a bömbölő zenét. Wolfie neve villan fel a kijelzőn. Valószínűleg a beosztásról vagy az új termékcsaládról akar beszélni. Fogadom a hívást, a fülem és a vállam közé szorítom a telefont.
– Wolf, mi újság, haver?
– Szia – morogja, aztán csönd van a vonal túlsó végén. Jellemző Wolfie-ra, hogy felhív, aztán nem árulja el azonnal, hogy mit akart.
Lassan kifújom a levegőt, hogy ne húzzam fel magam.
– Itt vagy még?
Leteszem az edényt, amelyet éppen törölgettem, és figyelem, hogy hallom-e az élet valamiféle jelét. Serceg a vonal, és aztán Wolfie megköszörüli a torkát.
– Szóval te és Maren, mi?
Basszus, basszus, basszus! Mintha egy tonnás súly nehezedne a mellkasomra. Nem így akartam lefolytatni ezt a beszélg
