Anett mosolyogva tért vissza a házból. Egy üveg kancsóban hideg limonádét hozott, amit az asztal közepén lévő műanyag tálcára helyezett.
– Készítettem egy kis frissítőt – mondta, és a tálcán lefordított három pohár közül kettőt felfordított, majd megtöltötte limonádéval. – Gondoltam, jól fog esni ebben a melegben.
Az egyik poharat Kristóf kezébe adta, aki hálás mosollyal az arcán kortyolt néhányat.
– Hogy érzed magad? – érdeklődött Anett.
A ház tövében lágy szellő kerekedett, hogy aztán kellemes fuvallattal megborzolja a hajukat, és megremegtesse a fa lombjainak mélyzöld leveleit.
– Most egészen jól – válaszolta Kristóf. – Persze még fájok, és a bal szemem időnként elhomályosul, akkor nem látok nagyon fényesen. Remélem, ez már csak jobb lesz.
– Persze. Ne aggódj! Hol is hagytuk abba?
