Kristóf már két hete lakott a kis faluban, amikor rátalált Jankóra.
Igaz, utólag Donátnak is azt mondta, hogy sokkal inkább Jankó talált rá. Valójában Jankó utolsó erejével elvonszolta magát az öreg ház hátsó kertjébe, és ott keservesen sírt, hogy valaki segítsen rajta. Szinte könyörgött Kristófnak, hogy találjon rá, és mentse meg őt.
Azon a kora estén Kristóf az első udvarban a kis műanyag székén ült, a cikkéhez rendezte a gondolatait, és füstöt fújt egy pohár bor társaságában. Aztán keserves, kétségbeesett cicanyávogásra lett figyelmes. Azonnal felugrott, és hátrament a ház mögé. A hang onnan jött, ahol régen a disznóól állt. A hold és a csillagok fényében minden nehézség nélkül beljebb tudott botorkálni az udvaron, míg végül feltűntek a vörös macskakölyök körvonalai. Lassan araszolt f
