A nagyszülők háza körül még a reggeli órákban is tömény, kesernyés füstszag kevergett. Kristóf és Donát a hátsó udvarban két egymás mellé lerakott vastag farönkön üldögélt.
Kristóf a történtek ellenére egyáltalán nem volt kétségbe esve, és nem is félt különösebben. Oknyomozó újságíróként nem egyszer volt már arra példa, hogy megfélemlítették, fenyegették, sőt, gyakorlatilag minden lehetséges eszközt bevetve próbáltak nyomást gyakorolni rá, de ő nem az a fajta volt, aki könnyen adja magát.
– Jó ez a kis rönkfa – csapott a tenyerével alkalmi ülőalkalmatosságra Donát. – Szinte megköveteli, hogy az ember egyenesen üljön rajta. Biztosan jót tesz a gerincnek. Kellene ilyen minden udvarra.
– Gerinc sem ártana – vetette oda foghegyről Kristóf.
Donát felnevetett.
– Na, ezt jól mondod. – Egy ho
