Visszatekintve, Kristóf úgy látta magát, mint aki az egész napját annak szentelte, hogy felocsúdjon a sokkból. Megrémült, amikor arra gondolt, hogy már nem a porig égett melléképület és a gyújtogatással küldött súlyos, életveszélyes fenyegetés zaklatta fel, hanem a barátja viselkedése.
Donát teljesen kivetkőzött önmagából, mintha egyik pillanatról a másikra más emberré vált volna. Kristóf soha nem látta még ilyennek, és mindeddig elképzelhetetlen volt számára, hogy képes így is viselkedni. Napközben próbálta lenyugtatni önmagát: Donát dühkitörése és aggasztó fellépése annak köszönhető, hogy a barátja félti őt, miközben tehetetlennek érzi magát. Csakhogy Kristóf tud magára vigyázni. Még ha régen kamaszként nem egyszer kellett kihúzni őt a pácból. Donát sokszor segítette, most azonban már n
