Azon a bizonyos éjszakán már messziről lehetett látni a fák lombjai között sejtelmesen átszüremkedő borostyánszínű fényeket. Az erdő csöndjét mélyen dübögő egyenletes dobhang rezegtette meg, amit cintányérok jellegzetesen csengő hangja kísért. Olyannyira kísérteties és baljóslatú ritmusok voltak ezek, hogy Kristóf egy pillanatra azt gondolta: a legjobb lenne azonnal kereket oldani.
Végül erőt vett magán, és beljebb sétált az erdei ösvény sötétjébe. Régóta szerette volna felfedezni az imaház titkát, és bármennyire szorította a félelem, már nem tántoríthatta el a céljától.
Az elmúlt napokban több dolgot is számításba vett. Így arra is gondolt, hogy az imaházban most is egyfajta szertartást rendeznek. És abban is biztos volt, hogy nem a helyi kiscserkészek járnak ide csapatgyűlésre, ahogy a
