A szobámban gubbasztok. Van még egy jó órám, mielőtt „dolgoznom” kell. A tegnap estén jár az agyam.
Victoron…
Kellemes társaság volt. Úgy bánt velem végig, akár egy királynővel. Mellette nem érzem magam szemétnek, egy olcsó használati tárgynak, akiért fizetett. Persze tovább is mehettünk volna, de nem akartam. Nagyon intelligens és jó megjelenésű férfi, de nem az én esetem. És most nem az a pár év korkülönbség zavar, bár az sem elhanyagolható. Nem is értem, mit akar egy huszonkét éves csitritől? Ő finom nőkhöz van szokva, nem olyanokhoz, mint én.
Nem akarom megbántani, de azt meg kell értenie, hogy nekem nem lehet kapcsolatom. Legalábbis amíg itt élek, addig biztosan nem. Mire kiszabadulok innen, vén bocskor leszek, aki senkinek sem kell. Túlságosan szorosan fognak ezek a láncok.
Az él
