Mire felébredek, Daniel már sehol sincs. Visszadobom magam az ágyba, és végiglatolgatom a lehetőségeimet.
Végre dolgozhatok. Ruhában. Értelmes dolgot csinálhatok. És hogy mi a fizetségem? Daniel. Hogyan törlesztek? A testemmel. Cserében jól élhetek. Egy magamfajta nő azt mondaná erre, hogy mekkora szerencséje van. De én miért nem érzem így? Hiszen birtokolni, irányítani és befolyásolni akarnak. Egy új élet, ami mégsem az enyém. Daniel rendelkezik felette. Miért? Mert megvett. Az azért érdekelne, mivel vette rá Lucast erre. Ő nem adja el soha, nem engedi csak úgy el a lányait. Főleg engem. Szeretném megtudni az igazat, de Daniel nem éppen bőbeszédű.
Ő a testbeszédben bajnok…
Ahogy felidézem, mennyire jó benne, áruló szívem vadul dörömbölni kezd a mellkasomban, a vérem lüktetni a testembe
