Éppen a cuccaimat pakolom össze. Várható volt ez a lépés, de valamiért mégsem vagyok feldobva. Tudom, hogy Daniel nem akar komoly kapcsolatot, na, nem mintha én akarnék vele. Nem épp a herceg fehér lovon. Tulajdonképpen megértem ezt a lépését, és egyet is kell hogy értsek vele. Mit mondanánk Victornak, aki szinte szó nélkül eltűnt. Vagyis Daniel tudja, miért kellett elutaznia, de persze engem nem avat be. Értem én, hogy csak szexelünk, de attól még elmondhatja, mi bántja. Nincs kinek kikotyogjam, hiszen rajta kívül nincs senki sem az életemben. Például egy barát, akire számíthatok. Akinek siránkozhatok. Senki. Mindig is vágytam valakire, aki megért, akinek a vállára hajthatom a fejemet, és kisírhatom magam. De ez az ember nem toppant be az életembe soha. Vagyis…. ez így nem teljesen igaz.
