37. FEJEZET2016
VENEZUELA, CARACAS
Nem fényes a helyzet Venezuelában, és csak azért nem tűnhet föl pár politikusnak a szarkeverésem, mert így is eléggé nagy a káosz. Gloria éppen elég időt kapott, úgy határoztam, hogy jobb, ha visszatér az erdőből, a FARC csak támasznak felel meg, nem pedig célnak. Időnként úgy érzem, hogy emlékeztetni kell az embereket arra, hogy hol is a helyük. Gloriával is ez a helyzet. Hallottam, hogy nagyon szeretik őt, és sok embert megfűzött, akik mindenben támogatják, és követik tűzön-vízen át. Büszke is lehetnék rá, de egy gúnyos mosoly kíséretében megjegyzem magamnak, hogy veszélyes is lehet a nő.
Hallom, hogy autó gördül be a ház elé, de nem mozdulok mindaddig, míg az egyik testőr be nem nyit hozzám.
– Itt van.
Fölállok, és komótosan a hallba sétálok, ő po
