39. FEJEZETTudom, hogy baromság, de képtelen voltam neki elmondani a teljes igazságot. Csak annyit közöltem Gloriával, hogy tudom, hova kell mennünk. Talán ráér megtudni, hogy az egyik testvére, akit keres, halott.
Feszengek, és nagyon valószínű, hogy ez látszik is rajtam. Leparkolok az ócska bordélyház előtt, próbálom összeszedni magam. A látogatást elintéztem, a strici tudja, hogy jövünk, a többi meg majd alakul valahogy. Előre rosszul vagyok az egésztől. Az is megfordult a fejemben, hogy csak Gloriát küldöm be, de végül úgy határoztam, hogy beleállok.
Felé fordulva, érces hangon jegyzem meg:
– Ha ezen túl vagyunk, békén hagysz a hülyeségeiddel!
– Miért tartod hülyeségnek, hogy találkozni akarok a húgaimmal?
Amikor bosszúra éhes voltam, elhittem, hogy a múlt mindent felülír, és képe
