32. FEJEZETLeparkolok a belvárosi lakás előtt, és kiszállok a kocsiból. Korán reggel van, így nagy rá az esély, hogy Manuelt itt találom. Tudom, hogy itt húzta meg magát, amióta nem engedtem a házba.
Kinyitom a kaput, majd fölmegyek az emeletre. Miután kopogok, az egyik prostink nyit ajtót. Vigyorogva félreáll, majd a meztelen testét illegeti, mintha hozzá jöttem volna.
– Manuel?
– Még alszik.
– Hol van? – indulok meg automatikusan a hálószoba felé.
A csaj a nyomomba szegődik, de nem szól semmit. Bűzlik az egész lakás.
Manuel az ágyon elterülve fekszik. A felsőtestén szétgombolt ing, az alsóteste azonban teljesen meztelen. A zajra felül, majd a szemét dörzsölve csak ennyit nyög:
– Jesus… Hát te?
– Gondoltam, nem ártana beszélnünk.
A lány leül az ágy szélére, Manuel felugrik, és a
