35. FEJEZETA tollat csattogtatom az asztalon, nem tudom, hogy mi a helyes. Az, ha meggyorsítom az eseményeket, vagy az, ha megpróbálom fékezni, és élvezni azt, ami adatik. Nem kérdés, hogy Gloria visszamegy az esőerdőbe, ezt már meg is beszéltem vele. Nekem is jobb lesz, ha nincs a közelemben, de bevallom, nem megy könnyen.
Kerülöm őt, eszemben sincs beszélni a történtekről.
Kinyílik az ajtó, Manuel sétál be rajta. Megáll az asztalom előtt, majd egy hang nélkül leül a bőrfotelbe. Fölemelem a fejem, a szemébe nézek, ő is állja a tekintetemet. Hosszú másodpercek telnek el, és talán életemben először hiszek abban, hogy a testvérek – még ha nem is a vér köti össze őket – tudják, mi bántja a másikat.
– Történt valami, Jesus?
– Nem sikerült túl jól a tárgyalás. Még nincs semmi biztos.
– Lát
