9Pár perccel később hirtelen megállok, amikor rájövök, hogy hol vagyunk.
Itt? Komolyan? Az összes hely közül, ahová jöhettünk volna, a lábam automatikusan ide vezetett, a park kanyargós ösvénye után ott a…
– Ó, imádom ezt a tavat! – lelkendezik Marley.
Oldalról rásandítok.
– Jártál már itt?
Bólint, és egy kirakósdarab a helyére kerül. Talán ezért ismerős. Biztosan akkor láttam, amikor itt jártam Sammel és Kimmel.
A tó volt az egyik kedvenc helyünk, leginkább azért, mert esténként általában viszonylag üres, éjszakánként pedig teljesen. Mivel nincsenek lámpák, az egész sötét víztömeg és körülötte a fák általában a miénk volt, csakis a miénk. Rossz pezsgőt ittunk piros poharakból, amikor Kim kiérdemelte a szurkolócsapat kapitányi posztját, Sam meg ott állt a sziklán a közepén, és az ökl
