18Másnap úgy ébredek, hogy szuperül érzem magam.
Annyira szuperül, hogy elveszem az iPademet az éjjeliszekrényről, és megnyitom a Google-t, hogy reggeli közben nekiálljak gyakornoki helyet keresni. Először nem túl ígéretes, általában fizetés nélküli helyek, nem túl izgalmasak. Találok egyet, ami egyszerűen tökéletes, egy magazin sportrészlegénél dolgozhatnék, de két órába telne odajutni.
Hallom, hogy anya csoszog le a lépcsőn, úgyhogy beteszek még egy kenyeret a pirítóba, és töltök neki egy csésze kávét tejszínnel, épp, amikor befordul a konyhába.
– Jó reggelt! – köszönök, és felé nyújtom.
– Jó reggelt! – viszonozza, és elveszi a csészét. Tágra nyílt szemmel néz rám, miközben iszik egy kortyot. Visszafordítom a figyelmemet az iPad felé, a homlokomat ráncolva görgetek végig újabb oldaln
