Hirtelen kivágódott a fürdőszoba ajtaja. Bastian beállt a keretbe, és rám vigyorgott.
– És most mihez kezdjek magával, miss Carr?
– Például menjen ki, kérem! Még nem végeztem – próbáltam megértetni vele, hogy undorítóan udvariatlan rátörni valakire a budiajtót.
– Dehogynem. És azt is tudom, miért jött fel a hálószobámba.
– Mert ide küldött – közöltem egyszerűen, de éreztem, hogy bajban vagyok. Ez a részeg állat arra célozgat, hogy bizonyára kufircolni akarok vele. Ennek még soha nem mondta senki, hogy nem akkora ász, mint hiszi?
– Nem-nem – lépett közelebb hozzám, és elkapta a derekam. Szesz, émelyítő parfüm és némi izzadságszag keveredett a kipárolgásában. Elfintorodtam.
– A vendége vagyok, kormányzó úr. Kérem, ne tegyen olyasmit, amit később megbánhat! Én nem bátorítottam.
–
