Alig pár percet mentünk a csónakkal, Rose máris a part felé kormányzott. Hamarosan egy kis öbölben jártunk, amikor leállította a motort. Látszott a tengerfenék, vagyis hogy nagyon alacsony a vízszint. Rose kiugrott a csónakból, amit aztán elkezdett kifelé húzni. Hamarosan feltűnt egy ember a parton, aki felénk jött. Rose integetett neki, a fickó visszaintegetett.
– Szálljon ki! – szólt rám a férfi. – Jöjjön, megfogom a kezét!
– De vizes leszek – meredtem a vízre, ami már csak Rose combjáig ért.
– Még lesz sáros is, meg lehet, hogy szaros is, ez csak víz. Jöjjön! – tartotta felém a kezét. Ahelyett, hogy elfogadtam volna a segítséget, kiléptem a csónakból, de valami kiemelkedő korallra vagy szikladarabra léphettem, mert megcsúsztam, és úgy hasra vágódtam, mint a huzat. – Szóltam – nevetet
