V. fejezetAz orosz meló
A pékségből elgurultunk a Zodiba. Gondoltam, egy kávé jól fog esni. Június 11-e volt. Szombat éjjel. A dátum az agyamba égett. Nem a híres elfogottunk miatt égett a memóriámba; nem is azért, mert másnap volt a születésnapom, hanem amiatt, ami még be sem következett. Betoltuk a kávét, majd egyszerre csörrent meg a telefonunk.
– Mi a fasz. Ikresítettek? – kérdeztem Papát vigyorogva.
– Barom, nézd a hívót, ez konferencia. Dugó az, a főnök.
Felvettük.
– Azonnal menjetek a kapsra! Vegyétek fel a gépkarabélyokat. Vételezzetek fel annyi lőszert, amennyit csak hirtelen be tudtok tárazni. Bent mondom a többit. Hajtás, faszikáim! Toljátok ezerrel!
Nem kérdeztünk semmit. Futás volt. Futottunk a kocsihoz. Bebasztuk magunkat, majd irány a Stefi. Ami a csövön kifért. A kocs
