KRISZ
Habár repüléskor a nyugtalanság általában kellemetlenül kifeszíti az idegszálait, a Budapest és Amszterdam közötti kétórás utat olyan haláltaszító nyugalomban töltötte, mintha a zuhanás lehetősége csupán lehetetlen tréfa volna.
A gépet meg-megrázó légörvényeknél sokkal inkább bosszantotta a mögötte húzódó széksorokban helyet foglaló kisgyermekes magyar család. Az öt év körüli kislány kezdetben idegesítően nyafogott félelmében, majd Krisz széktámláját rugdosta, végül fejhangon a világ miértjeiről faggatta az apját.
Miért bolyhosak a felhők?
Miért?
Miért nem látnak madarakat a magasban?
Miért?!
Ha repülnek, miért nem jár fel-alá a gép szárnya?
Miért…?!
A fiúnak kedve szottyant hátrafordulni, és amolyan útravalóként megosztani a lánykával, hogy higgye el, sokkal könnyebb az él
