KRISZ
– Az ötvenedik emeleten vagyunk. Alaposan nézd meg, és vésd az emlékeid közé a kilátást, mert kínkeservesen nehéz ilyesfajta magaslatokra törni.
Ez Elliott Josef Barnes, az ebédjük szervírozását követő első Kriszhez intézett mondata, és egyben az utolsó, amihez a fiú hajlandó jó pofát vágni.
– Nem vagy elájulva – teszi hozzá árnyalatnyi sértettséggel a hangjában.
Jól látja, valóban nincs. A panoráma természetesen pazar, de Elliott igazából azt várja, hogy Krisz az ő nagysága előtt hajbókoljon. A fiú ezt talán még meg is tenné, és fellengzős stílusa ellenére csodálná a sikeres fickót, ha tegnap nem magasabbról, mégis sokkal szerényebb társaságban vehette volna szemügyre a várost. Atlas Jones ugyan csillivilli helyen él, személyiségében csírája sincs az Elliottnál tapasztalható, bi
