KRISZ
– Nem szabadna ennyit innod a fájdalomcsillapítóra! – figyelmezteti Krisz a harcost, aki sorjában a hatodik felest dönti magába. – Tulajdonképpen egyáltalán nem szabadna gyógyszerre innod.
– Értettem, apa! – szalutál Atlas. Kedélyessége már az alkohol derűhozó hatása.
Krisz mindkét könyökével a Pokolgyár bárpultjára támaszkodik, és tenyerébe temeti a homlokát. A rá annyira jellemző, gyakran túlzó aggodalmaskodás utat tört magának. Amit ő kedves gesztusnak szán, más szemében könnyen idegtépő, piszkálódó okoskodásnak hangozhat. Miért nem tud lazítani? Csak úgy, fenntartások nélkül élvezni az életet, a pillanatot.
– Mindössze arról van szó, hogy nem szeretném, ha rosszul lennél – fújja ki csüggedten a levegőt.
– Egy kis szórakozástól nem lesz bajom. És már alkohol tekintetében is b
