– Szép volt a búcsúlövés – mondta Eve a folyosón. – Ez valami kertészeti izé, igaz?
– Aha. Jézusom, ezután megint le kell zuhanyoznom.
– Van egy órád.
– Annyi idő azért nem kell, hogy lerázzam magamról.
– Van egy órád – ismételte meg Eve. – Egyél valamit, sétálj egyet. Ez volt a mélypont. A lánya normálisabb, csak egy kapzsi, gyilkos kurva.
– Azokat megesszük reggelire.
– Minden nap. Naponta kétszer.
Peabody felnevetett.
– Nem ehetek annyit. Új a nadrágom.
– Akkor fogd az új nadrágod és vitesd vissza azt a beteg állatot a ketrecébe.
Elindult a megfigyelő felé, de Mira, Teasdale és Reo épp kilépett a folyosóra.
Eve először Mirára nézett.
– Jogi értelemben véve beszámítható.
– Igen. Fanatikus, bigott, messiáskomplexussal. Lehet, hogy sok mindent elhisz abból, amit odabent mondot
