Darius
A vörös köd lassan ereszkedett rám, mint valami élőlény, amely beette magát a testembe és minden porcikám fölött átvette az irányítást. Amikor Cassian berángatta a kóbort a sátorba, már tudtam, hogy nem lesz kegyelem. Az árulás szaga erősebb volt a vérnél. A szemeiben ott láttam a hazugságot, a félelmet, a mocskot, amit a falkája hagyott benne. És bennem ekkor már nem volt hely a szavaknak.
A pengét hidegen, ösztönösen szorítottam, mintha a saját testem folytatása lenne. A hangja, a vergődése, a fuldokló üvöltése csak háttérzaj lett. Nem számított, hogy Cassian vasbilincsben tartja, nem számított, hogy még beszélhetne, elárulhatná a falkáját, és nekünk előnyt adhatna. A vörös ködben nem volt taktika. Csak ítélet. Csak a mozdulat, amit meg kellett tenni.
A penge átszelte a bőrt, a
