1993Danny le nem vette a szemét a rádiós ébresztőórája számairól. Még egy percet akart várni, úgy gondolta, annyi már biztosan elég lesz. Bár ha akarta volna, sem bírta volna tovább. A karja zsibbadt, a nyaka sajgott, ráadásul rettenetesen fázott. Mindennél nagyobb szükségét érezte, hogy betakarózzon. A mutató a hatosra ért, mire Danny vonakodva lazított a fogásán. Pontosan éjjel fél három volt. Az apja több, mint két órája ment ki a szobából, és ebben a testhelyzetben hagyta. Szétterülve az ágyon, mindkét keze a fejtámlán. Mivel Aiden nem mondta neki külön, hogy megmozdulhat, nem tette. Danny egész idő alatt visszatartott lélegzettel fülelt, hallja-e a távolodó lépteket, de nem tudta kivenni őket. Feltehetően egyszerűen elkerülték a figyelmét, végül is időközben újra meg újra levegőt kell
