Marina elkeseredetten hallgatott. Az ujjai olyan görcsösen szorították a kormányt, hogy kiduzzadtak az erei.
− Igaz. – Aiden dühösen a térdére csapott. – Fenébe. Akkor mit mondjunk?
− Gondolj ki valamit, öreg! Ez nem az én gondom.
− Danijel! – kiáltotta Marina újra. – Ne beszélhetsz így az apáddal!
Danny a szemét forgatta.
− Részletesen senki nem fogja kérdezni – határozott Aiden. – Azt mondjuk, hogy ünnepeltünk. Túl jó kedved volt, felszaladtál a lépcsőn, megbotlottál, és elestél. Kész.
− Tehát túl béna vagyok a futáshoz?
− Ez holt mindegy. Így mondjuk!
− Nem – döntött Danny. – Én nem állítom be magam totál bénának, aki pofára esik a lépcsőn.
− Van jobb ötleted?
Az apja hangja barátságosan csengett.
− Igen, van. Kivételesen megpróbálkozunk az igazsággal.
− Danny, figyelmeztetl
