Az ütések abbamaradtak. Danny érezte, ahogy a matrac lesüpped, amikor az apja mellé ült.
Óvatosan megérintette Danny haját.
− Minden rendben?
Nem – kiabált minden porcikája néma dühvel. – Megvertél, te átkozott bolond! Semmi nincs rendben, egyáltalán semmi, hagyd már ezt a szaros kérdést!
Bólintott, mert nem mert mást tenni. Mozdulatlanul feküdt, miközben Aiden cigarettára gyújtott.
− Tudod… − kezdte lágyan az apja – nekem sem okoz ez örömet. De meg kellett tennem. Nem hagyhatom, hogy a fiam bolondot csináljon belőlem. Ezt biztosan megérted.
Danny nem értette. Nem is akarta megérteni. Semmi mást nem akart az apjától, csakhogy békén hagyja.
− Ilyesminek, mint ez a mai, nem kell többé megtörténnie – folytatta Aiden. – Ha a jövőben jó leszel, akkor mindketten megkímélhetjük magunkat et
