Lobotómia I.
(2016)
– Mi hivatalosan nem is létezünk – jegyezte meg a fehér köpenyes férfi. – Kérem, ezt vegye figyelembe, ezredes úr!
– Ahogyan mi sem, főorvos úr – mondta a feltűnően jól szabott, koromfekete öltönybe öltözött középkorú férfi a mellette lépkedő pszichiáter főorvosnak.
Hűvös szellőt kavart az arcukba a szellőzőberendezés nyikorgó ventilátora, ahogy elhaladtak mellette a kopár, hosszú folyosón. Csak a főorvos cipője koppant az elnyűtt linóleumon, a nála egy fejjel alacsonyabb, egyenes tartású, könnyed, de mégis minden mozdulatában fegyelmezett ezredes léptei némán süllyedtek a padlóba.
– Ritkán adódik, hogy ilyen magas rendfokozatú tiszt akar személyesen beszélni egy páciensünkkel – mondta a főorvos. A hangja kimért és rekedt volt a napi két doboz cigarettától. – Által
