Idegenek áldozata
(2015)
1.
– Semmibe veszed a munkámat! – mondta az ötvenes évei közepén járó nő a fiának, Popovics Nándornak. Az alacsony, de igencsak testes nő aznap este fáradhatatlanul húzgálta maga után a porszívót, miközben hajlott háttal próbált megküzdeni a padlószőnyegekbe taposott kosszal. – Éppolyan vagy, mint az apád. Azt sem érdekelte soha semmi, nem segített semmiben, csak élt itt, mint egy pióca. Te is pont ilyen vagy, Nándika.
A nő fel sem emelte a tekintetét, csak próbálta túlkiabálni a hangosan zúgó gépet. Ötvenhat múlt, de hatvanötnek látszott, haja már erősen őszbe fordult, valaha bájos, kerek arcát a szeme és a szája körül mélyen futó ráncok öregítették. Mint minden alkalommal, amikor a lakást próbálta maguk körül rendbe szedni, most is egy borzalmasan kék műszála
