A VIKING SISAK
Nem lehet mondani, hogy az Apollóban látták volna. De még azt se, hogy valami jobb moziban. Valahogy mindig úgy történt, hogy apának éppen akkor semmi pénze se volt, amikor a Vikingeket adták. De azért végül mégiscsak elcsípték egy olyan sajtszagú kis bódéban. Apa valami olyasmit mondott, hogy ez talán nem is mozi, hanem baptista imaház. És csakugyan, akik a szűk, rosszul világított előcsarnokban ácsorogtak, mintha egy felekezet tagjai lennének. Ősz hajú nő járkált, tálcával a tenyerén, akárcsak kegyszereket osztogatna. De mégse kegyszert lehetett nála kapni, hanem savanyúcukrot. Irtózatosan öreg, zöld meg piros savanyúcukrok a tálcán. Magányos és gonosz cukrok. Alattuk barna papír. Békák gubbasztanak így, ugrásra készen.
Apa intett, hogy köszöni, de nem. A nő továbbvonult
