A SZÉP TELEFONOS KISASSZONY
Csak menjen már el! Csak menjen!
De nem. Apa lassan folyatta a vizet, majd valamivel erősebben, aztán csak az apró pötyögés hallatszott. A fiú szinte látta a szappanos vizet, apát, ahogy a tükör előtt borotválkozik. Lassan, gondosan. Az állát kétszer is beszappanozza.
A fiú befordult a fal felé. Szuszogott és nyammogott, mintha még aludna. Maga után húzta a takarót. A szemét is lehunyta. Különben se akarta látni a fal mintáit. Azokat a kopott, barna rózsákat. Igaz, egyszer fölnézett, és akkor kerítés volt előtte. Egy lány, ahogy áthajol a kerítésen. Valamilyen házból jöhetett ki a lány, aztán áthajolt a kerítésen, és mosolygott. Nem volt semmi egyéb dolga, mint hogy egy kicsit elbeszélgessen a fiúval. De aztán eltűnt. A fiú közelebb hajolt hozzá, és akkor elt
