APÁVAL DÉLUTÁN
Befordult a fal felé, magával vitte a takarót. Egy pillanatra se engedte el a takarót. Vonszolta, vitte magával, mintha nem is ágyban lenne, hanem valami sáros, csatakos mezőn.
A fiú az ágy mellett állt. Már sötétedett, de nem gyújtott villanyt. Az ágy sárgaréz vasa, apa keze a takarón, a lepedő foltja. Ez volt előtte.
Már gyülekeznek a Roxy Moziban. Lassan megtelik az előcsarnok, aztán kinyitják az ajtókat.
Kint megreccsent a padló. Talán beugrik apa valamelyik barátja. Talán leszúr egy ötöst, és akkor apa kibújik az ágyból. Most megint megfordult a takarójával.
Ítél a tenger. – Megnézzük, öreg – mondta reggel apa. – A Hírlapnál elsóztam egy riportot, ma jön le a pénz.
Ítél a tenger.
Amikor apa hazajött, semmit se lehetett tőle kérdezni. Nem is kellett. Fél kiló rozs
