Evie
Csak akkor döbbentem rá, hogy bámulom Merricket, amikor lusta, szexi mosoly ült ki az arcára.
A terem közepén beszélgetett két férfival. Mentségemre legyen mondva, szinte pontosan a látóterem közepén volt, miért is ne néztem volna rá? Nem azért néztem, mert olyan jól festett a fekete szmokingjában vagy mert egyik kezét zsebre dugta, és hüvelykujját lazán a zsebbe akasztotta. És biztosan nem azért, mert olyan jól állt széles vállán a zakó vagy mert az inge olyan szépen simult rá keskeny csípőjére. Nem. Egyszerűen ott állt, amerre éppen néztem. Legalábbis eddig ott állt, mert most elindult felém.
Amikor odaért, egyik karját Will üres székének támlájára helyezte.
– Ma este még nem is táncolt.
– Magát sem láttam a táncparketten.
Merrick felém nyújtotta a kezét.
– Megoldjuk mindkét
