Evie
– Hát itt vagy! – mutatott Kitty a kanapéval szemben álló székre. – Gyere, ülj ide, kedvesem!
– Épp meg akartam kérdezni, nem kérsz-e egy kis teát.
– Az jó lenne, de előbb ülj le, szeretnék beszélni veled, és nincs túl sok időnk.
Leültem.
– Csak holnap utazom el, Kitty.
– Ó, tudom. Úgy értettem, hogy nincs túl sok időnk, hogy az unokám leteszi a telefont. Megint kiszaladt a nyitott verandára, hogy a poggyásza után érdeklődjön.
– Ó, értem.
– Megbízol bennem, kedvesem?
– Természetesen, Kitty.
– Annak ellenére, hogy Merrick a húsom és vérem, sosem vinnélek bele olyasmibe, amiről úgy gondolom, fájdalmat okozhat neked. Tudom, Merrick néha igazi seggfej tud lenni… na jó, elég gyakran, de jó ember. Amikor szeret, akkor szívvel-lélekkel szeret.
A fejemet ingattam.
– Sosem kételked
