JANUÁR 9.
Leo
Ffion a tónál várja Leót másnap reggel, a keze mélyen a hatalmas kabát zsebében, a csizmája orra sötét a tó vizétől. Leo kiszáll az autóból, és elindul feléje, hirtelen kínosan érzi magát. Az előző este intenzívebb volt – még intimebb is –, mint az az idő, amelyet együtt töltöttek szilveszterkor, és minden helytelennek tűnik, amit Leo mondani akar.
Pár lépéssel a nő mögött áll meg.
– Nagy este – jegyzi meg csöndesen.
A tó sima és nyugodt, a felszíne akár a tükör, és Leo úgy érzi, akár rá is léphetne. A fák tükörképe messze kinyúlik a vízre, még egy aprócska fodor sem töri meg az illúziót. Éjszaka elvonult fölöttük a vihar, hóborította hegyeket hagyott maga után a ragyogóan kék ég alatt.
Ffion nem szól semmit. Hátralép, csak egy lépést, és Leo előre, így amikor a nő hátr
