Áprilisi út

Fejezet 3

Talán nem először találkozol ezzel a történettel. Talán te is régóta ismered Vera és Bálint történetének első fejezetét. Te nem látod, de most, ahogy ezt írom, mosolygok. Ennek több oka is van.

Az első, hogy elmondhatatlanul boldog vagyok, amiért te is annyira szereted őket, mint én. Vera máig az egyik kedvenc szereplőm, akivel úgy vagyok, hogy hónapról hónapra visszatérek hozzá gondolatban, vajon mi lehet vele? Vajon merre sodorta az élet?

Egy író életében vannak fontos és még fontosabb történetek, és bár – isten ments! – hogy kevésbé szeressem egyik gyerekem, mint a másikat, mégis… ha kést szegeznél a torkomnak, és muszáj lenne vallanom, elmondanám, Vera története az egyik legfontosabb nekem mind közül!

Sokat köszönhetek ennek a lánynak, és nem csak azért, mert vele léptem át először egy komoly kiadó lépcsőjét tíz évvel ezelőtt. De azért is, mert az ő világa, az ő gyerekkora az enyém is, hiszen mi együtt voltunk gyerekek a kilencvenes években.

A könyv első részének vázlatait tizenöt éves koromtól folyamatosan írtam, és tulajdonképpen még mindig írom. Szűzanyám, az harminc év! Bármilyen kapcsolatban szép idő.

Így vagyunk mi, én és Vera, a lány a kisvárosból, aki elfelejtette, hogy van szerelem. Aztán történik valami… de ne szaladjunk ennyire előre, ehhez tovább kell olvasnod.

Ez az első könyvem, amibe lehetőségem van utólag belenyúlni. Érdekes lehetőség ez egy írónak. Csodálatos és félelmetes is egyben, hiszen akik az előző kiadást olvasták, joggal kérdezhetik: Miért kell hozzányúlni? Más lesz a vége? Változni fog a történet?

Nos, megnyugodhatsz, kedves olvasóm, a történet szálába nem nyúlok bele, mert az ember nem tudja utólag a múltját módosítani. Ez a könyvekre is áll: hogyan piszkálhatnék bele bármibe, ami már – habár csak papíron – megtörtént?

Ha azért vennéd meg ezt a könyvet, mert a történet vezetésével nem voltál elégedett, el kell keserítselek, azon nem változtattam, a szereplők és a helyszínek is maradtak, ahol voltak.

Néhány dolog azonban változni fog, amit talán észre sem veszel.

Új szerkesztővel, Bettivel látunk neki a történet ráncfelvarrásának, mert hiszem, hogy az elmúlt tíz évben valamelyest csiszolódtak írói készségeim, és talán nem árt a mondatoknak, ha újra rájuk nézünk, alakítunk rajtuk.

Fogalmazzunk inkább úgy: színezek, ahol úgy érzem, további árnyalatokra van szükség. Remélem, tetszeni fognak az új képek is.

Ha először veszed kézbe Vera történetét, mindebből semmit sem fogsz észrevenni, ez esetben örülök, hogy itt vagy, és örülök, ha a sorozat további részeire is velünk maradsz!

Te, kedves olvasóm, aki már ismered a történet első fejezetét, talán újra felfedezed Vera világát, múltját és jelenét. És a jövőjét is.

Hiszen az Április út után hamarosan érkezik a Kilenc című regény is, amiben Vera csak mellékszereplő, de meglátod, ha a trilógia harmadik részét, a Gesztenye fasort is elolvasod, hogy szükség van erre a sok-sok apró fejezetre, hogy összeálljon a teljes kép.

Remélem, elkísérsz az Április útra, és velem maradsz a Gesztenye fasorig, ahol végül minden értelmet nyer.

Szeretettel,

Judit