– Nem mész le a padról! – kiáltott rá a csősz. Botjával hadonászva futott Friciék felé.
Frici leugrott a padról.
– Futás következik! Figyelem! Futás!
Azzal nekiiramodtak mind a hárman. A csősz kötelességszerűen kergette őket egy kicsit, aztán abbahagyta az üldözést.
A gyerekek a külső sétányon mászkáltak. Frici tréfált, énekelt. Előadta, hogy milyen gőgös pofa lesz Sanyi mint beérkezett, híres rajzoló. Szóba se áll az emberrel.
Sanyi a vállát vonogatta, fejét csóválta.
– Ugyan, ugyan miket beszélsz! – De azért látszott rajta, hogy tetszik neki a dolog. – Hogy inasom lesz? Autóm? Egy igazi nagy művésznek nincs szüksége ilyesmire. A szerkesztő úr mondta.
Feri valósággal elszomorodott. Ez az egész Sanyi egy idézet apából. Örökké azt hajtogatja, amit tőle hallott.
Frici tovább tréfált.
