EMELETEK, AJTÓK
– Itt olyan alakok vannak…
– Milyenek?
– Én nem is tudom.
Ezt mondta a nő a vendégének, és aztán elhallgatott. A feketéspohár fölött belebámult a levegőbe, és csak hallgatott.
A vendég egy kicsit csodálkozva nézett rá. Az előbb még valami utazásról volt szó, egy bécsi útról, és akkor most egyszerre… – De aztán már segíteni próbált.
– Na persze, nálunk is… – Bele is kezdett valami történetbe egy öregasszonyról, aki a negyediken lakik.
A nő meg se hallotta. A ház zsongását hallotta, azt a zsibbasztó, egyhangú zsongást, amitől úgy elgyengül az ember. Olykor a konyhában hallotta ezt a zsongást. A morzsákat seperte a tenyerével, a konyhaasztal ragacsos morzsáit, és közben fölfelé bámult a második emeletre, a harmadikra, a negyedikre. A homályos előszobában hallotta a zúgá
